A Temerini 3+2 együttes a bukovaci stúdióban a napokban készítette el harmadik nagylemezének hangfelvételét. Szétnézek a stúdióban. Az istálló nyomai mindeütt kiütköznek: a mennyezeten, az ajtókon, a kilincseken… ami nem zavar, hisz itt nem ezen van a lényeg. Bukovac, egy kicsiny falucska a Fruška Gora oldalában, itt van ez a stúdió.

– Először 13 000 példányban nyomtatták ki első lemezünket Két nap alatt elkelt, az első rendelés meg két óra alatt — mondja Bugyi Zoltán, a zenekar énekese. — Hogy érintett ez benneteket? — Mi lepődtünk meg rajta a legjobban, utánunk meg a Jugoton. Hihetetlen volt! teszi még hozzá. A stúdióban elhangzik a harmadik lemez anyagából a Kislány vigyázz, el ne hibázd kezdetű dal. — No, amikor megjelent a lemezünk, én is ott voltam a temerini üzletben. Két hónapra rá megkaptuk az ezüst- és az aranylemezt az 50 000 példányban eladott lemezünkre. Amikor először voltam a Jugotonban, láttam ott egy ezüstlemezt és megkérdeztem tőlük, hogyha nekünk is lesz ezüstlemezünk, akkor mi mit kapunk tőlük. Azt válaszolták, hogy mindnyájunkat elvisznek vacsorára meg ebédre is.. Két hónap múlva megvolt az, ,aranylemezünk. Felhívtam a Jugotont és mondtam nekik, hogy most már nyilván reggeli is lesz nem csak ebéd. — A 3+2 első nagylemezéből, a Jugoton szól közbe Kovács Károly — megvalósította az évi tervét. Minden irodájába új íróasztalokat meg írógépeket vásárolt, és, egy napig a Jugoton öt embere a 3+2 számlájára ivott Belgrádban. — Ezt ők fizették — mondja Zoltán nevetve, annyi jövedelem származott a muzsikánkból. Az első lemezünket mintegy 400 000 példányban adták el, a, második is odaver lassan.. a 200 000-hez. Megkaptuk az Aranymadarat is, Belgrádban nyújtották át — mondja, közben ismét felcsendül a Kislány, vigyázz -el ne hibázd Tudnod kell öregem — jegyzi meg Kovács Karesz, hogy az a 400 000 eladott lemez, annyi, mint például az LGT összes eladott nagylemeze. Hogy az egységes magyar lemezpiacon az István a király ment el idáig a legnagyobb példányszámban. Ezt a lemezt a 3+2 első nagylemeze ”követi, ami azért már jelent valamit. — Mit jelentett a sikeretek Ürményházán? — fordulok- Zoltán felé. — Hogy is mondjam? villantja rám a szemüvegét. — Tudod, a barátaim, hát ők, kicsit félve beszélnek már velem. Nem is mer mind odajönni hozzám. Azelőtt együtt ittunk, meg a fene tudja, hogy mit csináltunk. Pedig én ugyan az maradtam, aki voltam. Meg ugyanúgy viselkedek otthon is, mint ahogy viselkedtem. Erről a népszerűségről azt gondolják, hogy megváltoztatja az embert. — Tehát egy csomó régi ismerőst, barátot elveszítettél. Hogy mennyi újat szereztél, ugye, az meg nagyon gyanús… — Jól mondod. Ebben van valami! Barátság most már nem nagyon születik. Jelenleg csak a munkáról, a közös munkáról, a pénzről, a businessről van szó. Míg pénzed van, addig barát is akad amíg keres rajtad valaki, addig az barátjának mond. — Tehát, változott az életmódotok. — Mi hárman testvérek, mindannyian elhagytuk a régi munkahelyünket. Az első nagylemezünk 86 áprilisában jelent meg, én hagytam ott elsőnek a munkahelyemet, többiek még néhány hónapig gyűrték a vállalatban is. De beindultak a koncertek, olyan tempóval, hogy nem tudtunk tovább helyt állni a munkahelyünkön. Ugye, hétfőn nem mentünk be a vállalatba, pénteken vagy csütörtökön pedig már befejeztük a munkát. Néhányszor megengedik ezt az embernek, de ez sem tarthat örökké. Mi a zenét választottuk. Hogy ez meddig megy? Vajdaság után Magyarországra is eljutottunk 86 augusztusában. Nagyon emlékezetes dolog marad a számomra. Addig én még egyáltalán nem voltam Magyarországon. Nem voltam által. Vártam, hogyan is néz ki az a Magyarország. Tudod, nem, mindegy ezekből a 400-500 férőhelyes termekből a sportcsarnokokba kerülni. Még szerencse, hogy Magyarország előtt 3000 embernek muzsikáltunk a szabadkai sportcsarnokban. Az is félelmetes volt. Amikor megláttam azt a nagy tömeget. Bizony tíz perc alatt megittunk egy liter konyakot Hirtelenében. Hogy merészség is legyen. A színpadon fogott el bennünket az Ital. De hangulatot csináltunk! És aztán jött Magyarország. A déli országrészeken játszottunk, 22 alkalommal léptünk fel. 87 februárban pedig a budapesti sportcsarnokban hangversenyeztünk. 11 000 ember előtt muzsikáltunk. A Deep Purplenek, Tina Turnernek se volt akkora közönsége: Nem akartam elhinni. Tehát a szórakoztatóipar gépezetébe kerültetek. – Tavaly még én is azt hittem, hogy mi egyedül meg tudjuk szervezni a fellépéseinket. — Ami menedzser nélkül nem megy, ugye? — Nekünk csak a zenével kellene törődnünk. Mi nem csak egy nemzedéknek muzsikálunk. Nem csak egy korosztályra építünk. Ez a sikerünk titka. Erre a zenére, amit ti muzsikáltok, hosszú éveken át nagyon nagy igény volt. Csak, ezt az igényt nem ismerték fel azok, akiknek fel kellett volna ismerniük. – Ez Igaz. Ürményházán tapasztalhattuk, hogy a nép nagyon szereti ezt a zenét. — Arról van szó, hogy valakik nem ismerték fel a nép igényeit. Mi felismertük. Mi egy kis faluban éltünk. Ha máshol éltek, lehet ti sem vállaljátok, hanem szégyellitek ezt a muzsikát. Kislány vigyázz, el ne hibázd, kislány a szívedre vigyázz — hallatszik már ki tudja hányadszor a stúdió belső terméből. Bemegyünk. Vigyáztam már én eleget — Harsog a hangszórókból. — Olyan ez, mint a kombiné mondja valamelyikük. Nevetnek. Valami nem stimmel. Mile, a felvételező a fejét csóválja.Visszamegyünk, folytatjuk a beszélgetést. — Tudod. — magyarázom neki —, nálunk a Vajdaságban borzasztóan félnek az emberek a giccstől. A művelődés vezető beosztású emberei. Giccsesen félnek. — Igen, ha megsérted ezeket az embereket, mindjárt a nyakadat akarják törni. Mi például elmentünk az Újvidéki Rádióba, ott meghallgatta a Farkas Kati az első nagylemezünk anyagát és azt mondta, hogy az egészből csak egy szám jó, a saját szerzeményünkre gondolt. Ők nem vállalták a mi muzsikánkat.

— Mert nem ismerik azokat az embereket, akiket szórakoztatni szeretnének. Az a szerencsétek, hogy egy zárt világból, hogy Dél-Bánátból érkeztetek , — Nyilván igazad van. — Azért áll hozzám oly közel Dél-Bánát, mert ott annyira elzártan élnek még az emberek, hogy nem szégyellik az érzelmeiket az indulataikat. Felénk is, itt Bácskában számtalan zenekar játszotta lakodalmakban azt a zenét, amit ti játszatok.