Köszönjük, hogy eljöttek…
Nem fogtok élve megérkezni!’* A fenyegetések legszélesebb skálájának ezúttal hírmondója sem tapasztalható — a koncertet hirdető plakátoknak. sajnos, úgyszintén. A fiúk az idén egy alkalommal már meghódították a BS-nek becézett Budapest Sportcsarnokot, több mint tízezer ember volt kíváncsi február’ koncertjükre. Jóval több, mint amennyit Tina Turner vagy Elton John szereplése vonzott. Pedig a sajtó még fizetett hirdetést sem volt hajlandó leközölni ez alkalomból. No de fel a fejjel, lakodalmas rockerok, lesz ez még így se! Terepszemle a Rege Szálló parkolóhelyén: valóban változtak a körülmények február óta; nincsenek kiszurkálva az autógumik. Csupán Burai Karcsi kocsija van becsületesen behorpasztva, ám a figyelmetlen (éjszakai) manőverező Úri gesztussal mellékelte az adatkartonát. Karcsi tehát a kártérítés ügyében intézkedik, mi pedig, a többiekkel együtt a szálló halljában sajnáljuk. A feszült légkörön Helmuth igyekszik változtatni, lévén másodállásban az együttes viccmestere: „Emlékeztek még rá, amikor Baján nagyszerű vacsorát kaptunk és üzentem a pincértől, hogy csókolom a szakácsnő köldökét? Jó ég, azt se tudtam, hova legyek, midőn csípőre tett kézzel megjelent a konyhaajtóban az a hatalmas, bajszos szakács. Sebaj fiúk, ma este halászlét eszünk. Látjátok Ott az akváriumban azt a három aranyhalacskát?” Bugyi Jancsi, a szenvedélyes kávéivó már a sokadik dupla feketét rendeli … Hiába minden igyekezet, hisz mindannyian hallottuk a vészhírt: legfeljebb két-három ezer jegy kelt el elővételben. Nem épp kirobbanó kedvvel érkezünk kora délután a sportcsarnokbeli hangpróbára. Csakugyan hatalmas a BS, főleg így üresen tátongva. Helmuth persze megjegyzi, hogy nem szeretné ennek a „nagy szobának” a villanyszámláját névre kapni. Az Omega együttes műszaki stábja a többtízezer wattos erősítéssel bíbelődik. Ahhoz képest túlságosan is profik, hogy csatlakozzonak a szakmabeliek általános bojkottfelhívásához. Bugyi Gyula arról értesült, hogy bemondta a rádió: elmarad a ma esti koncert. Négy órával a kezdés előtt általános lehangoltság lesz úrrá a vajdasági különítményen; a büfé csak azért sem nyit ki, bármennyire Is ígérgetik, nincs aki egy kávéval megkínálja a muzsikusokat… A csarnok közepén egy árva villás targonca forog tanácstalanul, időnként megreccsennek a hangszórók („Sanyikám, egy kis munkafényt kérek a színpadra!”), és mintha egyre gondolnánk: kellett nekünk ide jönnünk?! Aztán megérkezik az ürményházai születésű Tószegi József, az ausztriai vendégmunkás, a hűséges szurkoló, tehát végképp söntés után nézünk, sportcsarnok portásával megígértetjük, hogy visszafelé ismét beengedi a 3+2 legénységét, lévén, hogy akad itt még ma este némi elintéznivalójuk. Az öltözőbe már „szürkebarátok társaságában” térünk vissza. Keszte Évá-tól, a turné budapesti szervezőjétől, a 7 Nap megkérdezte: miért nem hirdették erélyesebben a koncertet? „Ezerkétszáz plakátot rendeltünk, és amikor láttuk, hogy alig ragasztottak ki néhányat, az Egon meg én, az éj leple alatt, nekiláttunk a ragasztásnak. Persze, hogy tilos ilyesmit csinálni, de nem hagyhattuk a dolgot ennyiben.” A csarnok igazgatóját viszont azzal az ötlettel sikerült meggyőzniük, hogy a bevételből lesz pénz igényesebb műsorok szervezésére. És hogy valóban lesz, az Helmuth számára vált legelőbb világossá. A következőképp: igen kókadt állapotban lézengünk immár néhány órája a BS alagsorában, amikor a vicceket mesélő basszusgitáros kipillant az ablakon. „Hova a csudába özönlik az a rengeteg ember?” Tódulunk az üveghez és látjuk ám, hogy a végeláthatatlan sor a bejárat irányába kanyarodik. Ez nem lehet igaz! Irány a csarnokba!, ahol aztán van látnivaló: foglalt szinte mind a kilenc ezer ülő-hely. És lassan a pódium előtti szabad tér is telik nézőkkel! Lakodaloooooom!
Este hétkor, táblás ház a Budapest Sportcsarnokban. Két magyarországi együttes félresikerült fellépése után szinte gyógyírként következett a muzslyaí Szivárvány mindent elsöprő jelenése. „De jól hangzanak” csettintett a nyelvével Bugyi Zoli. Egy rajong,.’,, pedig megjegyezte: „Jöhetnek a királyok.”
Az est vendégeként fellépett Riskó Géza publicista, aki Bugyik és Kombinék címmel ismét egy sikerkönyvet írt, ezúttal a lakodalmas rockról. A közönség lelkiismeretének megnyugtatására elmondta, hogy nem a 3+2 a vétkes a magyar közízlés jelenlegi szintjéért.
Komáromi Ákos, Ótos András felvételei